A napsütés ténye, és melege hamar kiugrasztott a sátorból, irány a víz. Nagy fürdést csaptam, mivel sokkal hidegebb vízre számítottam, egy nagy úszás is belefért. Élvezve a szélmentes napsütést, egy szál fürdőgatyában, a szabadban ittam meg a kávém, és reggeliztem. Érdekes volt a havas hegyoldal közelében, ilyen meleg nyári időt tölteni, hasonló érzés, mint az éjféli nap látványa, el sem hiszed, mégis van. Indulás után nem sokkal, nagy rénszarvas csapat haladt át az úton, már számomra is kezd megszokottá válni, a helyieket meg nagyon zavarja, de türelemmel kivárják míg elvonul a csapat. Tovább menve, egy hatalmas öböl megkerülése után, elértem Olderfjordba, ez döntő pont, innen északra tartva már csak Nordkapp lehet az úticél. Úgy döntöttem, persze már régen, hogy bevállalom, bár mi is lesz, és így utólag már tudom, hogy bármi is lett! De megérte! Az idő kezdett megváltozni, a hegyek felől erős hideg, szerencsére hátszél támogatott, befelhősödött, és itt ott pár csepp eső is elért. Észak felől egy furcsa látvány, egy szintén rekumbens bicajt tekerő német idősebb úr tűnt fel, egész utam során ő volt az első rekus akivel találkoztam. Ő volt Martin, Dortmundból, egy dupla 20 collos, kardántengely hajtású bicajjal, már Nordkappról visszatérőben. Ilyen csodabogarat még eddig sehol sem láttam, Norvégiáig kellett jönnöm a találkozásért. Sokat segített, a jótanácsaival, de meg is ijesztett, hogy mi vár rám. Azóta is irogatunk egymásnak. Gyorsan mennem kellett, az eső egyre fenyegetőbb volt, de a hátszelet kihasználva egy óra száguldással el tudtam kerülni a zivatart, de mögöttem nagyon csúnya dolgok történtek. Egy gyönyörű öböl partján pihegtem egyet, és felmásztam egy közeli hófolthoz telezni, és hógolyót gyúrni amit képben el is küldtem az unokáimnak. Lefelémászva, megint rénszarvasok az úton, a fjord felől a hegyekbe tartva, biztos strandolni voltak. Ez után elértem utam első komolyabb alagútját, egy 4 kilóméteres tunelt, amiben láss csodát, egy beton terelővel elválasztott bicikli sáv ment végig. Kijőve az út erős emelkedőbe ment át mikor Repvågot elértem, de a látvány mindent megért, felülről az egész fjord a lábam alatt, jobboldalt mély fekete felhőket kergetett a szél, balról a nap sütötte a sziklás már csak füszerű növényzettel borított  úgynevezett fjellt, a magas hegyek tipikus rétjét, ahol már a cserjék sem élnek meg, a fűszálakon csillogott a kontrasztos napsütés. Maradtam volna éjszakára a fjord partján, de nem lehetett, még este, minél kesőbb akartam átjutni a Nordkapp tunelen, a kevesebb autóforgalmat kihasználva, mivel tudtam, hogy a hét kilóméteres alagút majdnem felét fölfelé, 9-%-os emelkedőn tolva kell megtennem. Épp mikor elhagytam a Porsanger fjordot, két motoros fickó állt elém, magyarok, ők még ma felmennek Nordkappra egy óra motorozással, mondtam is nekik hogy kössz ez nekem két nagyon kemény napom lesz. Ránézve a kilóméter órámra, látom hogy meg van a négyezredik kilóméterem is otthontól, sőt a gyönyörű látványözön miatt túl is mentem tizzel. Elértem Kåfjordot, amit Puskás Zoli csak gyilkosnak titulált, túléltem, köszönhetően a nekem erős hátszélnek, és már csak pár kilóméter volt hátra a tunelig. Nagyon fáradt voltam, de nem volt mese, ezt még meg kell csinálnom, mert másnap sokkal nehezebbek lennének a körülmények. A tunel előttmég egy kis pihi, minden világítás bekapcsol, felöltözés, és uccú neki. A hét kilóméteres tunel első három kilómétere 9-%-os lejtő, a sötét, hideg, vizes alagútban 72-vel száguldottam lefelé, majd jött egy kilóméter közel vízszintes, majd az említett három kilóméter 9-%-os emelkedő. Egy két percig küzdöttem, de az én paramétereimmel nem maradt hátra más csak a tolás. Ebben a helyzetben egy autó állt meg az alagút mélyén, több mint száz méterrel a tenger alatt, és három magyar fickó kérdezget hogy hogy kerülök ide.  No de fiúk ahogy ti is, begurultam. És így is tettem, mert ilyen veszélyes helyen megállni cseverészni, inkább felelőtlenség, mint kedvesség, bár jó indulatból tették. Vagy fél órai tolás után, átizzadva, hullafáradtan megláttam az alagút végét. Egy hatalmas hegykatlan, magasan a fjord felett, fennséges látvány, de az erősödő eső belerondított. Már ez sem érdekelt, csak a minél gyorsabb sátorállítás, nagy mosakodás a fűtött, forróvizzel ellátott mosdóban, vacsi, és lefeküdve megosszam Jutkával a mai nap páratlan szépségeit, nehézségeit.