Sokmérlegelés után,- szószerint-, ugyanis az összepakolt cucc nem nagyon fért el a biciklin, kivéve jópár holmit a csomagból, felmálháztuk a fiúk segítségével a paripát. Ámbár szegény inkább egy öszvérre, vagy méginkább tevére hasonlított. A reggeli indulás helyett, egy gyors utolsó otthoni ebéd után, kettőkor sikerült az indulás. Inkább szánalmas próbálkozásnak tűnt, mint dicsőséges startnak, de szokták is mondani, hogy minden kezdet nehéz. Egy óra dülöngélés, kacsázás után, nagynehezen ellértem a Naplása tavat, majd a Budapest vége táblát, és ekkor tudtam élvezni először az utazást. Márpedig ez a cél, úgyhogy hajrá! Isaszeget elhagyva gyönyörű időben, dimbes-dombos táj fogadott, a délutáni napfény a búzasorok közé sütve a zöld ezer árnyalatát mutatta. Elhaldva egy többszáz éves tölgyfasor mellett, már a levegőnek is más illata volt, közeledtem a Dóczi birtok birtok felé, Dányba. Az első reklámtábla Dóczi András földmunkáját hirdette, azután egy Dóczi panzió, hiába gazdag család. Úgy gondoltam, hogy a falu főterén maga Dóczi Gábor fog fogadni egy pohár borral, de hiába vártam egy kicsit, nem így történt. Na mindegy, majd legközelebb. Tovább haladva a Jászságot céloztam meg, mert itt még vízszintes volt a terep, elég küzdeni a túlsúlyos biciklivel, meg a kilóméterekkel, nem hiányoznak még a dombok, hegyek is. Lesz majd belőlük elég. Estére, 97 km, és nagy kifáradás után, Jászjákóhalmán vertem sátrat, a templom melletti ligetben. Jutkával beszélve, híradás után, nem kellett rángatni, nagyon jót aludtam.