Nagy nap a mai, lehull a lepel, van vagy nincs, vagy csak mese? Bizony, mióta tudatunknál vagyunk aggaszt a kérdés, mi a helyzet a Mikulással? Felnőttként tudjuk, hogy élő létező személy volt Szt Miklós püspök, Szmirna város püspöke, a jócselekedeteiről, és szent életéről vált híressé, de a mai napig Ő teszi a kitisztított cipőinkbe az ajándékot? Ez hihetetlen. De nekem ma fényderült a titokra, igen, él létezik, találkoztam, sőt kezetfogva el is beszélgettem vele. Igazából nem is egy, hanem két Mikulás is él itt Rovaniemi mellett, a Sankta Klaus Village-ban. A másikat csak láttam, de szerintem ikrek, azért laknak így egymás mellett, és öltöznek ugyanúgy.
<span;>Reggel vasárnap lévén, meg ezt a napot úgyis pihenőnapnak szántam, lustára vettem a dolgot, kávezgatás, elmélkedés, több fogásos reggeli után a sátrat egésznapra magára hagyva nekiindultam, megfejteni a Mikulás titkot. 
A Sankta Klaus Villány a várostól nyolc kilóméterre van, de az odajutásért kőkeményen meg kellett küzdeni, szinte végig kemény emelkedők leküzdése formájában. A parkolóba bekanyarodva, egyből egy fatornyos, palota fogadott, rajta hatalmas felirat, találkozás a Mikulással. Belépve egyből egy hatalmas szuvenír bolt fogadott, majd nyíl, Mikulás. Nem akartam egyből rárontani az öregre, ezért csak terepfelmérés céljából be óvatoskodtam, láttam is a becsomagolt ajándékok özönét, és a kitömött rénszarvast is, aki hivatott az ajándék özön szállítására. Pár lépéssel később egy függöny résen megpillantottam Őt, amint épp kedélyesen kávézás a segítőivel. Ez azért nem illett a Mikulás képbe, meg hiányoltam is a több fotón látott sarkkőr jelzést is a palota előtt. Visszafordultam, és kilépve a palotából, tágabb információ szerzése indultam. Háromszáz méterrel odébb, mit látok, a sarkkőr jelzést, és az előző palotához hasonló épületet, rajta felirat, találkozás a Mikulással. A kötelező sarkkőr átlépési ceremónia és fotózkodás után, után az épületbe lépve, ugyan úgy szuvenír boltok özöne, és a tábla nyíllal, Mikulás. Magyarul, nagyon jól ment az üzlet, és megduplázták a Mikulás bulit, és magát a Mikulást is. Ügyes, mondaná Khon. Tovább menve a palota sötét, és gyermekeknek kifejezetten félelemkeltő  folyosóin, lépcsőin, egy tábla, fotózni videózni tilos, majd egy segéd ezt nyomatékosan szóban is közölte. Előttem két német hölgy ment be a szentélybe, és egy perc alatt kivégezte őket a Mikulás, addig én a fordító programba beütöttem, hogy a magyar gyermekek üdvözletét hozom, akik idén is nagyon várják az ajándékokat. Két német lány ki, és a segítő, véletlenül sem krampusz, egkérdezte, ki vagyok honnan jöttem. Belépve az öreg szívélyesen fogadott, kezetfogtunk, és mondta hogy magyar már régen járt itt. Én a fordítóprogramból elmondtam finnül a szöveget, erre teljesen meghatódott, és beszélgetni kezdtünk. A bicajos cuccomra nézve rákérdezett hogy csak nem kerékpárral, így vagy öt percet beszélgettünk, kedves volt. A segítők persze folyamatosan fotóztak videóztak. Elbúcsúzva, a kezembenyomtak egy querkódos cetlit, amivel a következő szobában már láthattam is a fotókat, videót, és az árakat. Hát mostmár tudom miből futja a sok ajándékra. Egy fotó 30  €, videó 40 €, fotók plusz videó 80 €. Erre Grün válaszolna, ez a legügyesebb. Köszöntem a lehetőséget, maradt inkább az élmény. Egy nagyon jól felépítmény, látványos, és megduplázott üzlet résztvevője lehettem, Mikulás címszóval, nem is vártam mást, de az illúzió aranyos volt. Visszeterve a sarkkőrre, azért nevezetes pont, mert a körön belül, minden ponton, legalább egyszer nem megy le, vagy télen nem jön föl a nap. Finnországban mióta itt vagyok, már végig fehér éjszakákban van részem, ha akarok jól aludni, szemfedőt kell használnom, ami tökéletesen működik, nem is zavar, és a néha 4-8 fokos éjszakai hidegben, a fülemet is melegíti. Visszagurultam Rovaniemibe, és megcéloztam egy pizzazót, elvégre vasárnap, ünnep van, nem fogok főzni, és a telefontöltésemet is meg kellett oldani. Két fazon jött be utánam étkezni, és érdekes kiejtéssel angolul beszélgettek a tulajjal, majd kiültek a teraszra enni. Kisvártatva az egyik bejött és a biciklire mutogat a megint beszélt a tulajjal, majd odalett hozzám, és tökéletes magyarsággal megszólitott. Ő Ricsi, repülőorvos, már kint született Svédországban, barátja Olivér még itthon, de iskolába már Stockholban járt. Nagyon megörültünk egymásnak, jót beszélgettünk, az Ő és mi életünkről, az utazásunkról, sőt, életcélokról, Istenkeresésról az életünkben, és persze a második lecke sem maradhatott el. Nagyon jó volt újra magyar szót hallani, remélem bennük is jó élményt hagytam! Vissza sátorhoz, megvárt, Jutkával  csevej, és átnézni a holnapi útvonalat, nagy menet vár rám a pihi után.