Gyönyörű napsütés fogadott mikor előmásztam végre a sátorból, jól esett lustizni a bulis éjszaka után. Már hajnalban is hallottam mocorgást közvetlen mellettem, nem is tudtam mire vélni a dolgot, de annyi erőm nem volt, hogy utána nézzek hogy mi történik odakinnt, ha akar valaki valamit akkor úgyis szól. Mikor körülnéztem láttam hogy két óriási fazon úr szedelőzködik nem messze, ők is itt aludtak, de csak hálózsákban, sátor nélkül. Kemény fickók, hajósok, evezve járják a tengert a partvonal mellett. Minden évben két három hetet hajóznak már több mint tíz éve, Szentpétervárról indultak a finn pártoktól. Megmutatták az útvonalukat, nagyon izgalmas vállalkozás. Összepakoltam a cuccaimat, a fontos dolgok jöttek velem, a sátor, és egyebek maradtak. A mai napomat pihenéskent Ouluban töltöttem, sétálva a városban, fenyképezve, bámészkodva, csodálkozva a finnek egyszerű, nyugis, de mégis jó életén. Egy felmérés szerint ők a világ legboldogabb nemzete, bár ezek olyan hajánál előrángatott dolgok, mi ebben állítólag nagyon rosszul állunk. Sebaj, én boldognak érzem magam, bár hiányzik most a családom. De majd meg lesz! A kikötő mellett régi, egy- kétszáz éves hatalmas raktárépületek sorakoztak, persze mind fából, most modern funciókat kaptak, butik, shop, kávézó lett belőlük. Kissé odébb hatalmas élet, szabad piac található, persze a legnagyobb tömeg a frissensülteket, főleg tengeri herkentyűket árúsító pultok előtt volt. Az árak is hatalmasok, két gombóc fagylalt 2800 Ft-nyi euró volt, csavaros gépi fagyit már 2200-ért is kaphatsz. Tovább menve a városháza kőépületét a város címere dísziti, aminek fő motívuma mi is lehetne más mint egy lazac. A hatalmas templomukat, és minden mást is szépítgettek, festegettek, hiába rövid a meleg, hamar kell végezni a felújításokkal. A templom belső tere egyszerű, de igényesen kialakított, a régi festmény oltárkép mellett jól megfér a teljesen modern, a Szentháromságot, és látványos tűz formájában a Szentlélek kiáradását ábrázoló ólomüveg ablak. Az oldalhajóban, egyszercsak a hívek feje fölött megjelenik egy méteres, háromárbócos vitorláshajó makett, gondolom a hívek tengerrel való kapcsolatát jelképezve. A templom mellett különleges formájú fa kápolna idézi a kőtemplom előtti hangulatot. Főleg a part közelében találhatók régi, csodálatosan díszített, fábólkészült épületek, nagyon jó összképet adva a régi városrésznek. Ilyen a régi piac is, felújítva, modernül, de megtartva ez eredeti hangulatát. A vele összeépült új, már közel sem ilyen, de látszik hogy próbálkoztak. A város többi része már teljesen modern, de a tágas utcáknak, sok parkkal szabdalt területeknek mégis van egy érdekes hangulata. A bevásarló központok, mert több is van, előtt két sorban több száz bicikli parkol. Sok kerékpárost látni a városban, de így ennyi bicaj egymás hegyén hátán megdöbbentő. Lassan visszatértem árvalkodó sátramhoz, fürödtem egyet az elég hideg tengerben, mert ez mégis csak kötelező ha már itt vagyok, meg hát a tisztálkodás is letudva. Elkészítettem a vacsit, és vártam a fiatalok támadását, de ez ma elmaradt, mit mondjak, nem bántam.