Éjjel, a benzinkút csendjét, egy félóránként bekapcsoló teherautó verte fel. A hűtéséhez kellett neki az energia, és csak öt percig zúgott, de arra elégvolt, hogy párszor felébresszen. Ezen felül tökéletes volt a pihenés. Reggel nem siettem, közel voltam Tallinhoz, 70 km nem a világ. Gondoltam a reggeli után, neki ugrok a banki ügyeket elintézni, kényelmes padon, pikk-pakk. Na ebből lett másfél óra, és az idegredszerem lenullázása. De azután csak megoldódtak a dolgok. Nekilendültem, a nagyvárosok előtt általában megváltoznak autópályaszerűre az utak. Néha nem hittem el, hogy nem ment át tényleg autópályába, csak a buszmegálló, és néha egy egy munkagép megjelenése hitette el, hogy mégse az. Egy buszmegállóban ettem egy kicsit, erőt gyűjtöttem, akkor látom, hogy az üvegen sűrű betűkkel, valami hosszan ki van írva. Fordító segítségével elolvastam, a helység történelme volt leírva. Nagyon tetszett, nem buta reklámokkal van összerondítva, de kihasználja a helyet, a várakozás idejét, hogy értéket adjon át. Máté fiam átküldte Wass Albert versét, Üzenet haza. Ekkor esett, le hogy ma van a Nemzeti Összefogásnapja, és Trianon évfordulója. Egy zászlós képpel én is megemlékeztem. Az "autópályán" jött egy elterelés, , de tovább is lehetett menni, innentől kezdve szinte enyém volt a széles, háromsávos út és ezerrel Tallin felé. Hamarosan elértem a Tallin, mondjuk kiírásnak, mert táblának nem nevezhető, egy digitális kijelzőn jelent meg a Tallin felírás, bár nehezen volt olvasható. Mindenesetre érdekes volt összehasonlítani a Vilnius táblával, nagyjából a két országközti különbséget is példázza. Észtország sokkal szervezettebb, modernebb, élhetőbbnek tűnik a párnap tapasztalatai alapján. A kettő között, mint ahogy földrajzilag is helyezkedik el Lettország. BeérveTallinba, egyből a kikötőbe gangoltam, a város várhat, ha igaz Jutkával pár napunk lesz felfedezni. A terminálon próbáltam megérteni a rendszert, mikor magyar beszédet hallok, egy férfi mondta is a többinek, hogy jó, ezt értettem biztosan. Odafordultam, végre magyar segítséget találhatok. Megszólítom a férfit, a ki néz rám, mintha a holdról jöttem volna. És akkor esett le, a hangsúly, a kiejtés, szórészletek nagyon hasonlítanak a magyarra. Finnországban is ugyanezt éreztük később Jutkával. Elrendezve a hajóügyet, bolt, és szálláslehetőség után mentem. Utóbbit nem sok sikerrel, kemping nagyon messze volt csak, az egyébb lehetőségeket nem ítéltem biztonságosnak. Végül a kikötő mellett, turisztikai tájékoztató pavilon fedett részén, maradtam, itt sátrat sem kellett vernem, és nyugodtan tölthettem az éjszakát, ráadásul egy elsőosztályú, forróvizes mosdó volt a szomszédom. Pihenni kell, holnap nagy nap lesz, áthajózom Helszinkibe, hogy a repülőtéren találkozhassam egy hónap után a feleségemmel. Oda volt viszonylag olcsó repülőjárata, egy éjszakát töltünk ott, majd visszahajózunk Tallinba pár napra, majd kedden vissza Helszinkibe, Ő repül haza, én megkezdem az igazi Skandináv utamat. Amit eddig mentem, az csak a beszálló volt, öt országonkeresztül.