Nehezen ébredtem, oka is volt, a monoton kopogás a sátorlapon nem segített, és a tudat, hogy folytatom kell a tegnapi esőmenetet sem tett boldoggá. Mit is kell ilyenkor csinálni? A kávém után leszaladtam a tóhoz, az egyik hajó fedett részén levetkőztem , a fürdőgatya is lekerült, mert közel s távol teremtett lélek nem volt, és minek faradjak utána a szárítással. Alul a tó, fölül az eső, egy fantasztikusan úsztam, és használtam a nagy fürdőszobát. Teljesen rendbe jöttem, mit érdekelt már az eső, a szürke égbolt, és hogy egy merő vízként csomagolhatom el a sátrat. Mire összecuccoltam, az időjárás felelelős is díjazta a hozzáállást, és abbahagyta a földek öntözéset, és ki is világosította az eget. Egy óra múlva már sütött is a nap. Újult erővel tapostam a pedált, de az elsuhanó táj, mindíg megállásra kényszerített. Az esőáztatta virágokon megcsillanó fények, a színek változatossága lenyűgözött, mindent le kellett fényképezni. Alsóbbrendű utakon haladtam, tavak tükre csillogott itt is ott is, a sziklák változatossága feledtette a bizony zord valóságot, a kisebb utak durván nagy emelkedőit. A biciklis kapaszkodik, de nincs mese, előbb utóbb elfogy az izomerő, és a vége a tolás. Lehet hogy már írtam, akkor bocs, de a finnek nem ismerik a vízszintest. Vagy föl, vagy le, köztes megoldás nem létezik. Megdöbbentő, de mégis nagyon sokan cangáznak, fiataltól, a nyolcvan pluszosig. A kihalt tájban lefelé száguldva, egyszercsak egy megdöbbentő kép suhant el mellettem. Azonnal vészfékezni kezdtem, pedig a lejtőenergia nagy kincs nem szabad csak úgy elherdálni, de a látvány pószterre illő volt. Idilli szaunaház mellett szaladt le az utacska a tóra, fantasztikus fények, és felhőjáték között egy szigetecske. Nem bírtam betelni a látvánnyal. Az esős nap ígérete helyett ezt az ajándékot! Egy órát maradtam, sajnálom hogy nem gondoltam egyből egy jó fürdésre, az kimaradt, még tekernem kellett a napi szintem eléréséig, de elhatároztam, hogy csak hasonló helyen verem fel a sátrat. Így is lett, egy idős házaspár tóparti szaletlije mellett. Az idős aranyos nénivel nehezen kommunikálunk, egy szót sem beszélt angolul, maradt a fordító program. Használhattam a teljesen zárt szélmentes szaletlit, vizet, és áramot is kaptam. Mindkettő nagyon nagy kincs egy utazónak. Egy forró leves, vacsi, az elmaradhatatlan beszélgetés Jutkával, és szunya.