Nyugodt éjszaka után, a kamionparkoló csendjét hét órakor egy őrült, fűnyíróval verte fel. Ki is ment az álom a szememből, úgy hát jöhet a kávé. Reggeli gyanánt mindent megettem, ami még az előző étkezésekből megmaradt. Sajtot, maradék sonkát, sőt még volt egy darabka szalonna is, amit otthonról hoztam. Nem cipelem tovább. Összepakoltam, végre teljesen száraz a sátor. Túl korán volt, és a ritka kincsnek számító padok jelenlétét kihasználva, megírtam az elmaradt útibeszámolót. Kényelmes tempóban bekerekeztem Augustowba, egy konkrét céllal, kifogyóban lévő gázpalackom helyett, másikat kell vennem. Egyik boltból küldtek a másikba, de sehol sem volt olyan, ami nekem kell, pedig az egész világon használt, általános kempingpalackról beszélünk. Az ötödik próbálkozás után feladtam, inkább a várost hagytam hogy bemutassa magát. Augustow több tó partján fekszik, hatalmas a vízisport élet. Két tavat zsilip köt össze, mert több mint egy méter a köztük lévő szintkülömbség. Egy ilyen zsilipelést végig is néztem. A térképet elemezve, az eddigi tervemtől eltérve, a 16-os utat választottam, mert erről a kamionok kívannak tiltva. Jó döntés volt, kiváló útminőség mellett minimális autóforgalom. Hamar gyűltek a kilóméterek, élvezet volt tekerni, ám egyszercsak az eső nekilátott esni. Úgylátszik, hogy Lengyelország megsiratja a távozásomat. Nem gondoltam volna, hogy ennyire a szívéhez nőttem. Elkezdődött a szokásos játszma. Megkéne állni felvenni az esőcuccot, ááá, még nem is esik annyira, hú tiszta víz vagyok, már rég felkellett volna öltözni. Általában ez mindíg így megy. Hirtelen menedékként Giby templomának fedett bejáratát választottam, belülről énekhangok, orgonaszó szűrődött ki. Hát akkor két legyet egy csapásra, száradok, és még egy misén is résztvehetek! A mise után már beöltözve folytattam a határig már csak húsz kilómétert. Persze tíz perc múlva elállt, és a játszma második részére is sor került. El állt, lelehetne venni az esőcuccot, de mi lesz ha megint rákezd, hú már belülről is tiszta víz vagyok. Így értem a litván határra. Lengyelországot hosszában kilenc nap alatt áttekertem, pedig nem kicsi ország. Kis összegzés a lengyel tapasztalatokból; sokkal előrébb járnak mint mi. Kis településeken is van Spár szerű, de saját bolthálózat, a Biedromka, ráadásul 10-15 %al olcsóbban vásárolhatnak mint mi. A középosztály fiataljai nagyon kiemeltek. A legkisebb faluban is gondozott, szép felújított házakban laknak, igényesek magukra, a környezetükre. Az útjaik hibátlanok, pedig óriási rajtuk a kamionforgalom, de az üzemanyag itt drágább. Általában nagyon kedvesek az emberek, bár volt rossz tapasztalatom is. Fotózkodás után gyorsan tovább mentem, mert itt hirtelen egy órával több lett, és egyébként is fáradóban voltam. Ma sem lesz kevesebb mint száz kilóméterem. Pár faluval odébb, nehezen, de meg lett egy tanya mellett a szép füves szálláshelyem is. Vacsorafőzés után ugrás a hálózsákba, mert odakint már csak öt fok van. Internet nincs, a képeket sem tudtam feltölteni, csak a szokásos esti telefon Jutkával.