Reggel csivitelő madárdalra, és napsütésre ébredtem, ki is ugrottam a sátorból, hogy én is köszöntsem ezt a csodás mai napot. Kávézás közben nyílik a zeneiskola ajtaja, és két hölgy jelent meg, megnézni, hogy milyen csodabogár került is ide éjszaka. Faggattak az utamról, hogy honnan jöttem, és mikor elmeséltem hogy az egyik fiam brácsa művész és hegedű tanár, hát teljesen oda voltak. Reggelire az este vásárolt makrélát pusztítottam el. Igyekszem figyelni az étkezésemre, mert naponta 80-100 kilómétert megtenni egy 50 kilós biciklivel csak tudatos táplalkozással lehet. Reggel több fehérje, napközbe sok szénhidrát, gyümölcs, este meg minden ami jön.
Csodás időben indultam neki, a mezők ontották a tavasz ezer illatát. Mikor elindultam május 10.-én, az orgona már rég elvirágzott otthon, de ahogy haladok északnak, folyamatosan üde, friss nyílóvirágú orgonabokrok kísérnek. Mintha nem múlna az idő, pedig csak az északi hűvösebb levegő tolja el a virágzást. Az idő, az út tökéletes, csak két dolog rontja a mennyeinek mondható élvezetet, az erősödő szembeszél, no meg a nem csökkenő kamionáradat. Egyikkel sem tudok mit kezdeni, így hát nem is foglalkozom vele, hajrá élvezzem az utat! Egyszer csak iszonyú károgas özönt hallok, felnézek , és mint a Hitchcock Madarak című filmben, ezer varjú kering fölöttem, az útfelett összeboruló fák ágai közt fészkek tucatjai himbálóznak a kamionok szelétől hajlogatva. Belefutottunk a délutánba, a kilóméterek gyűltek, és hopp, a kompjúteren érdekes szám jelent meg. Pontosan 1000 kilómeterrel ezelőtt hagytam magam mögött a Mikszáth Kálmán utcát. Hurrá, az út tizede teljesítve. A nap lemenőben, élesedik a szállás probléma. Egy kis faluban, Bocskiban, a főtéren ortodox templom gyönyörűen nyírt pázsitos kertje lehet a jó megoldás. Nagy fék, próbálkozzunk! A parókiára bekopogva két hölgy fogad. Anya és lánya. Az apa, férj, a helyi pópa, de ő most nincs itthon. Hamar elmondom mijáratban vagyok, az angol, orosz, lengyel, és horvát nyelvek bizarr keverékével, de teljesen megértjük egymást. A templom kert kizárt, de ha az ő udvaruk jó a sátorverésre, akkor nincs akadálya. Itt talán még selymesebb a pázsit, pad is van, hát hogyne lenne jó. Mire a sátor fölkerül, az asszony már megis terítette  az asztalt vacsorához. Hiába szabadkoztam, hogy már vettem magamnak a boltban, ő győzött, persze hagytam is magam. Egyedül kellett volna hozzáfognom, de mondtam hogy azt már nem, vagy együtt eszünk, vagy én is köszönöm. Így neki láttunk, és vacsora közben nagyon jót beszélgettünk a már idézett módon, plusz a telefon fordító appja. Vacsora után a pópa úr is hazakerült. Egy nagy SUVval érkezett, reverendában, csillogó nagy mellkeresztel. Nagyon kedves aranyos, igaz hittel elő emberek. A vacsora után, a pópa úr, Miroszláv, átkisert a templomba megmutatta a 16. században épült pazar épületet. Az üres templomban a lányával Veronikával kétszólamban elénekelték az ortodox feltámadási éneket. Megdöbbentem, micsoda szeretet volt bennük felém. Lefekvés előtt még a fürdőszobájukat is használhattam, stílusosan csak annyit mondhatok, mennyei volt.