Mikor kikászálódtam a sátorból, a kemping csendes és kihalt volt, a németek most pihenték ki a tegnapi bulit. Mosdás, kávé reggeli, mind ezt európai körülmények közt. Élveztem a széken ülve, asztalnál evést, általában a sátorszélén, kilógatott lábaim közt a földre terített pólón eszem. Kényelmesen összecuccoltam, nem sietek, a mai nap csak a városnézéssel fog telni. A fölösleges holmik a sátorban maradnak. Így, könnyített bicajjal az első méterek komoly problémát okoztak, a megváltozott súlyviszonyok miatt össze vissza inbolygott a jármű. Pont mikor elindultam  otthonról, csak akkor a túlsúly miatt. Hiába, itt a bizonyíték, a rosszhoz is hozzálehet szokni, és a jó sem mindíg azonnal élvezetes.
Vilniusz a nevét a Vilnia folyóról kapta, ami itt ömlik a nála sokkal nagyobb Neris folyóba. A város 600.000 lakosú, de alig fekszik kisebb területen mint Budapest. Itt minden nagy és széles, ha körforgalom, akkor háromsávos. Mindenütt hatalmas parkok, vagy füves területek vannak. A város szélén ugyan vannak lakótelepek, de nem annyi mint Pesten, vagy Miskolcon. A lakosság zöme, földszintes, vagy 1-2 emeletes házakban lakik, ezért ekkora. Róma híres a hét dombjáról, no ez hírhedt inkább, a megszámlálhatatlan, meredek dombjairól, főleg a kerékpárosok között. Kemping gázpalack ügyben el kellett volna menni a helyi Decathlonba, el is indultam, de egyrészt nagyon messze, és durván emelkedős volt az út, úgy hogy feladtam. Egy nagy, de jól körülhatárolt ó városa van Vilniusznak, igazából nem is érdemes azon kívül nézelődni. Talán még a modern városrész ami említésre méltó. A belvárosi területen viszont lépten- nyomon szebbnél szebb templom található. Szinte mindegyik nyitva van, de a túrisrákon kívül helyiek nem térnek be. Minden híresebb rend képviselteti magát, egy egy templommal. Az ortodoxok is rendesen itt vannak, hatalmas katedrális szerű kolostorral, templomokkal. A nap végére, már nem is tudtam eldönteni, hogy melyikben voltam, melyikben nem. Minden összefolyt. A hatalmas parkok gondozotta, és mindíg vannak emberekbenne, futók, gyermekeikkel játszók, sakkozó öregek, szóval van élet. A régi egyetemet Báthory István alapította, 1579 ben. Betérve az egyetem udvarára, mintha a középkorba értem volna. Egy ősi piacot elevenítettek meg benne, persze mű husokkal, sajtokkal, de mindenféle autentikus szerszámokkal, felszerelésekkel, de a krumpli, a répa eredetiek voltak. Ma is találkoztam magyar szóval, a magyar nagykövetség munkatársai dudáltak rám, nem nagyon tudtunk beszélgetni, mert siettek valami hivatalos ügyben. Elfáradva az egésznapi járkálastól délután beültem egy hangulatos folyóparti vendéglőbe egy sörre, élveztem a napsütést, telefonálgattam haza. Vissza mentem a kempingbe pihenni, összepakolni a holnapi indulásra, töltöttem az összes kütyüm összes aksiját, majd magamat is egy finom vacsorával. Holnap továbbindulok a cél Riga.