Egy szénapajtában mégsem maradhat az ember egész nap, pedig csillapíthatatlanul esik. Igazából csak a lelki elszántság hiányzott az induláshoz, minden egyébb összepakolva. Mikor rászántam magam az ázásra, egyszer csak alább hagyott. Ez a Jóisten játéka, kell hogy én is beleálljak a helyzetbe! Nagy lendület, hasítok, és az eső is visszatért, de már nem bánom, a mai nap új szépségeit kell felfedeznem! Jönnek is sorban, a táj, a virágözön, még a szürkeségben is ámulatos. Hamar elérem Lahtit, ez egy nagyobb város a tóvidék előtt, a síközpontjáról híres leginkább, majdnem téli olimpiát is rendeztek itt, de pár pont külömbséggel végül Grenoble nyert. Elhagyva a várost, egy hosszú emelkedő megmászasához kezdtem, mikor egy törvénytelen hang jött az agyváltó felől, és a hajtókar üresen tekeredett, semmi féle erőt nem vitt át a kerékre. Na puff ennyi volt? Hajtás nélkül elég nehéz lenne tovább menni. Azonnal keresgélni kezdtem a Magyarországi agyváltóval foglalkozó szerelők között, nem sokan vannak, de a harmadik azonnal felvette, és egy félórás beszélgetésben, minden lehetőséget végignéztünk, hogy mi lehet a hiba, milyen megoldások vannak, a beállítástól a DHL-es kerék hazaküldésig. A beállítás jó volt, annyit már én is konyítok az agyváltóhoz, ezért az utóbbi lehetőséggel számoltam inkább. Elgondoltam, visszatolom Lahtiba, szállást keresek egy hétre, fuvarszervezés, vagy hazarepülés. Nem szép kilátások,de ha ez van, akkor ez! Kerestem egy fedett helyet az eső elől, gondoltam amit lehet szétszedek, megnézem hátha. A csomagoktól megközelíthetetlen a hátsó tengely, ezért első lépésként mindent leszedtem a gépről. Nekilátok az agyváltó kulisszája eltávolításához, és akkor látom, hogy valami nagyon nem stimmel, hol a tengelyrögzítő anyacsavar? Teljesen letekeredett, és a kulissza fogta vissza az elhagyástól. Most kezdtem reménykedni, hátha a rögzítés hiánya volt a lánctányér átfordulásának az oka. És hála Istennek, így is volt. Visszatekertem az anyát, jól meghúzva, beállítva a tengely közepet, vissza a kulisszát, próba út, és minden működött! HÁLLELÚJA! MEHETEK TOVÁBB. Felhívtam a szerelő urat, megköszönve a segítőkészség, és akkor elmondta, hogy ez elszokott fordulni, az anya egy speciális, csak bicikliboltban kapható csavar, és jó ha innentől odafigyelekrá, de még jobb, ha beszerzés egy újat. Nagy hála ennek a kedves szolgálatkesz embernek, Choma Dávidnak!
Innentől kezdve nem érdekelt hideg, eső, az élet nagyon nagyon szép, nagy ajándék minden, gyerünk gyerünk, élvezzük!!! Meg is nyomtam, a késői indulás, a három órás közjáték ellenére nyomtam 93 kilómétert. Közben érdekesség képpen azt hittem mégiscsak Budapestre értem, egyszer csak előttem állt az Erzsébet-híd. Egy hosszú, szigetsorokat összekötő híd, ugyan kisebb mint a miénk, de teljesen úgy nézett ki. Az eső csendesedett, de későre járt, olyan szállást kellett keresnem, ahol fürödhetek a tóban, mert ez a nap megtépázta a testem lelkem tisztaságat, mindkettőnek ráfért egy alapos tisztogatás. Hamar jött is egy ilyen hely, a tulajt megkérdeztem hogy maradhatok-e éjszakára, mire mondta hogy kövessem, autóba szállt, és párszáz méterre egy nagyon jó helyet ajánlott, a saját kikötőjében.
Full komfort, víz, WC, sátorhely, tökéletes! Kell e még valami? Igen egy jó beszélgetés Jutkával.