Reggelre az eső nem gondolta úgy hogy elég volt, nyolckor még ugyanúgy esett. Vaciláltam, mit tegyek. Döntöttem, maradok egy napot, úgyis elég fáradt vagyok, szép a hely OK. Visszatértem a matracot, hogy még pihenek, de abban a pillanatban azt hallom, hogy idegen zaj, vagyis zajhiány van. Az eső, mintha elvágták volna abbamaradt. Tíz percmúlva már a nap is derengett a felhők között, fél óra múlva sütött is. Hát mi ez ha nem isteni jel, mégis mennem kell! A sátorból folyt a víz, minden nyirkos, vagy tocsog, de ha akarok kezdeni valamit a mai nappal, akkor elkell indulni, mert a következő állomásom száz kilóméterre van, Augustow. Amennyire lehetett kiráztam a nagyja vizet a sátorbó, de így is maradt pont elég. Egyszer majdcsak megszárad. Bialisztok nagy város, fantasztikus a bicikliút hálózata, de az útjelölései csapnivalóak. Jó pár kilóméter tekergőzés után jutottam egyenesbe. Na nyomjuk! Kellett is mert egész nap egy nagy dombvidéken hajtottam keresztül, így beindult a libikóka. Föl-le, egész nap. Lehet hogy ezek kisebb emelkedők voltak mint az eddigiek, de egyszer sem kellett tolni azeszközt, de az is lehet, hogy megerősödtek a rekus izmaim. (Reku=rekumbens=fekvőkerékpár) A reku hajtásához teljesen más izmokat használunk, mint a hagyományos prosztata biciklihez,  "By Pupu", mivel teljesen más a hajtási pozíciónk. Szépen ment a nap, bár sokszor ilyesztő felhők riogattak. Áthajtottam egy természetvédelmi területen is, de sajnos nem tudtam megállni sehol, pedig szép volt a táj. Áthajtottam Suchowola nevű helyen, ami Popieluszkó atya szülőfaluja. Ő volt az a katolikus pap, akit a kommunista rendszer, a veszélyes beszédei miatt,  1984-ben elrabolt és megölt. Martíromsága jelképe vált, és ez lett a kommunista bukás elindítója. Tovább haladva, egyszercsak szól a telefon a zsebemben. Levente fiam volt, nagyon szomorúan, mert a tíz éves Ribizli nevű macskáját el kellett altatni. Válása óta ő volt aki otthon fogadta.
Mindíg úgy gondoltam, hogy Magyarországon sok gólya él, kicsit magyar madárnak is tekinthetjük, de ami itt van, nem igazolja a gondolatot. Minden faluban 4-5 fészek, a földeken csapatostul keresik a táplálékot. Most ahogy egy munkagép mellett elmegyek, ami forgatja a talajt, megszámoltam, kilenc madár katonás rendben követte a gépet, és kapkodta a gondolom pockokat. Utolsó mai varosomban, Sztabinban, megpihentem a helyi templom kertjében. Feltünt, hogy mennyi az igazából kicsi település, de a teplomuk, nagyon nagy. Ahol mise is volt amit láttam, szépen tömve is volt a templom, sőt még túl is csordult a nép, sokan kint rekedtek a teplomudvarban, ezeknek kinti padokat állították a bejárat elé. Egy ilyenen pihentem meg most én is. Gyors bevásárlás után, Augustow felé, egy gyönyörű, széles út repített, hamar elertem a várost. Egyből egy nagy kamionparkoló mellett gyönyörű pázsit fogadott, szerintem jó hely éjszakára. Engedélyt kértem az őrtől a sátrazásra, meg is adta azzal a feltétellel, ha az éttermükben vacsorázok. Megegyeztünk, puff neki, cipelhetemm tovább a ma beszerzett vacsorát. Az ételük nagyon jó volt, de a sörük csapnivaló, még szerencse, hogy hoztam magammal estére. Jó hely, jó éjt!