Milyen kevéssel beéri az ember. Azért vacsora, forró zuhany után reggel úgy ébredtem, hogy kerek a világ, ennél jobb nem is lehetne. Pedig tudtam fokozni, finom reggeli, tiszta ruha, mosás, állatkert. A kemping területén élt öt alpakka, akik nappal szabadon kószálhattak, ily módon megoldva a fűnyírást. Egy jó óra alatt összepakoltam, és beszáguldottam a belvárosba. A főterén keresve, egyszer csak egy kedves hölgy szólított meg tökéletes magyarsággal, mint ha pesten lennénk. Nem csak útba igazított, de elmondhatatlanul, hogy mit érdemes rövid idő alatt megnézése. Itt jött képbe a Máray szobor. Hamar meg is találtam, és tényleg, méltó környezetben, szép modern szoborral beszélgethettem el, az új világról.  A második ternpmészetesen a székesegyház. Előtte egy margit-szigetire hajazó szökőkútba futottam bele, meg a zenék is hasonlóak voltak. A templom csodálatos. Míg kívülről drámai az elsötétült kövezet túlzottan tagolt megjelenés, a belső világossaga, könnyedtsége feloldja a vad külsőt. A Rákóczi kriptába egy euróért engedték be. Egyből feltünt egy magyarul is olvasható tábla,miszerint kéretik a templomban csak a liturgia alatt, és csak az adott liturgikus éneket énekelni, a kriptában meg minden éneklés tilos! Természetesen, azonnal elénekeltem a himnuszt. A templom egy szegletében megemlékeztek a város szülöttjéről, Salkaházi Sáraról is. A harmadikat megnéztem a rodostói ház. A törökök lebontották Rákóczi rodostói házát, de a első berendezést, a ház faragott faboritásait a Kassai Múzeumnak adták. Ők még elgondolkoztak, hogy hogyan is kéne ezt kiállítani, végül megépítették 1906 ban az eredeti ház másolatát. Érdemes felmérési, ha Kassán jártok! 

Az idő elszaladt, és nekem is sietnem kellett, hogy még ma értelmezhető távolságot tudják magam mögött. A városból majdnem olyan nehéz kijutni biciklivel, mint be volt. Szerencsére egy helyi magyar bringás segített, de iszonyú nehéz hegyi szakasz az egyetlen út  ahogy  ezt megtehető. Áthámoztam magam egy csomó szerpentinen, kaptató, és egyre fogyó erővel Eperjesig jutottam. Itt rövid városnézés, de későre járt, így indultam szállás után nézni. Az eső érkezett szemerkélni így csak 3-4falu után, Lada-ban kellett jó sátorhelyet találnom. Még szerencse hogy nem zsiguliban. Hamar találtam is egy megfelelő üres füves telket, és bementem a tulajdonos autószerelő műhelyében, engedélyt kérni a sátrazaáshoz. A tulaj végighallgatott, és csak annyit mondott NEM. Pedig a magyar zászlót nem is látta a biciklin. Két telekkel odébb, egy elhagyott területen megtaláltam  a megoldást. Ivó vízért átmeneti a közeli presszóban, hogy  töltsék meg a 1.5 literes üvegeket csapvízzel, amit a pultos hölgy meg is tett a mosogató csapjából, majd beütött a pénztárgépek 2 eurót, mondván náluk ennyi a víz. Megkérdeztem hogy és mennyibe kerül egy korsó csapolt sör? Az is 2 euró, akkor kérek egy korsó sört, a vizet meg öntse nyugodtan a csapba! Érdekesek ezek a szlovákok. Egy jó vacsora után, irány a hálózsák.