Eddig a szinte sík Jászságon tekertem át, megspórolandó a rövidebb út emelkedőit, inkább a hosszabb utat választva. Így is elég volt megküzdeni a csomagok brutális súlyával. A mai nap viszont elfogy alattam a vízszintes, irány neki a domboknak. Ifjú tatánként anno Király Andrissal a Tátrában, vagy Kiss Istvánnal Erdélyben volt egy fogadalmunk: BICIKLIT NEM TOLUNK! Inkább megállunk pihenni, lazítani, de végig nyeregben vagyunk. Igen ám, de közben eltelt egy kis idő, kb 47 év, és így kénytelen vagyok valtoztatni: SZÉGYEN A TOLÁS, DE HASZNOS!
Reggel szemmerkélő esőre ébredtem, és mivel úgyis volt pár technikai dolog amit rendeznem kellett, maradtam még. 9 órakor iszonyú gépfegyver ropogás kezdődött, a közvetlenközelemben. Mi ez áború? Megtámadtak minket? Az utóbbi napok rémhírei után azon sem csodálkoznék. Aztán kiderült, az út túloldalán katonai lőtér van, és vagy 30 vitéz ontja a golyókat. Az eső elállt, inkább csak ilyesztgetett, így nekivágtam Miskolcnak. Hamar bennt voltam, és egy gyors bevásárlás után, a belvárosban sétálgattam. Többször bevillantak képek, hogy Velkey Gyuri talán itt focizott a fiúkkal, itt száguldozott a kis kék rollerén, vagy ide hozta Anit az első miskolci randevújukon.
Tovább hasítottam a Sajó völgyében, kedves kis falvakon át. A legviccesebb Sajóvamos volt, az út felett fényreklám kifeszítve: KELLEMES Karácsonyt! Eszembe jutott a Patrónás kiszólás " fiam, (közben lányom az illető) kellemes a lábvíz, nem a karácsony!" És vajon melyik karácsonyra gondolt a szerző? Sajósenyén megint kibabrált velem a GPS, bevezetett egy olyan földútra, aminek egy idő után nem volt folytatása, viszont egy udvarból egy dühös kutya is úgy gondolta, hogy nem jó helyen vagyok, vészjóslóan közelített. Szerencsére békében meg tudtuk beszélni a dolgot, és kihátraltam a helyzetből. Edelény után neki mehettem a hegyeknek. A gyönyörű tájat volt időm alaposan kiélvezni, mert többször is hosszan kellett tolni a tevét. A legszebb kisfalu talán Tomor volt, pazar természetben kedves emberek, szép EU szintű játszótér. Felsővadászon kerestem sátorhelyet, szinte ideális a hely, egyszer csak 5-6 purdé rohant felém üvöltve. Talán mégsem ez az én helyem. A következő falu Gadna. Itt a Jóisten látott vendégül éjszakára, öt méterre a templomból, tízre a temetőtöl vertem sátrat. Elkélt Judit/Gyuszi ajándéka, a Folyékony Bátorság laposüveg. A mai nap 82 km t tekertem.
